2017. augusztus 17.   Mai névnapok: Jácint
A humanista Szent-Györgyi és a rotary
Hogy ki volt Szent-Györgyi, milyen szakmai eredményeket ért el és kitüntetésének milyen óriási hatása volt/van a magyar tudományos életre erről viszonylag többet hallunk, kevesebbet emlegetik Szent-Györgyit, mint az emberi kapcsolatokra, a művészetekre, az elesetek és üldözöttek gondjaira érzékenyen reagáló, a mindenféle torzsalkodást, egymásnak feszülést elitélő, mélyen humánus embert.
Korabeli beszámolók szerint számtalan alkalommal ült a szegedi Dóm neoromán félhomályában, közép Európa legnagyobb orgonájának hang áradatát csodálva, meleg nyári estéken sokszor köszöntötte a templom két tornya között alátekintő Cassiopeia csillagkép a szegedi szabadtéri játékok hatalmas nézőterén, operahallgatás közben, vagy a szegedi filharmonikusok társelnökeként, tekintélyét latba vetve „lobbizott” a színház akkori, később világhírű, karmesterének, a szinházi vezetés részéről méltánytalanul mellőzött Fricsay Ferencnek visszatartása mellett. Lelkes, aktív támogatója volt a szabadtéri játékoknak, az egyetemi színjátszásnak és az úgymond száraz, objektív biokémia rejtelmeinek kiigazodásában járatos elméje széles körben érzékelte a társadalom hibáit, gyengéit vagy éppen szépségeit és azonnal reagált, könyveket, verseket írva vagy éppen előadásaiban, élőszóban.
Életrajzi leírásaiban kevés adat található a rotary-val kapcslatosan, de úgy gondolom az előbbiekben megfogalmazott emberi tulajdonságai azok, ami egy karitatív szerveződés irányába indították. Az angol-szász kultúrát, szellemiséget kedvelő egyénisége az, ami figyelmét egy klub formában működő szervezet az 1906-ban, Chicágóban alapított rotary mozgalom felé indította. A rotary eszmeiség feltételezi a mások iránt tanúsított megértést (politikai, vallási, faji stb.vonalon), a segítségnyújtás minden formáját, a jó ügyért tanúsított nyílt kiállást. Jellemző volt rá a szinte vallásos meggyőződése az egymás irányába tanúsított segítőkészségről, mérhetetlen ember szeretete, az elesettek iránti részvéte, egyszóval mélységes humánuma. Ez az, ami a legkeményebb diktatúrák alatt is a rászorultak melletti kiállásra, rektorként a kevésbé tehetős diákok támogatására, emigrációjában honfitársainak megsegítésére ill. egész életén keresztül az elesettek felemelésére késztették. Így állt ki a 40-es években a származása miatt háttérbe szorított Back Bernát, klubunk alapító elnöke, ill. a Pécsről elüldözött Entz Béla professzor mellett.
Ez a mentalitás vihette közelebb a rotary mozgalomhoz, amit külföldi utjai során már megismert és miután szegedre jött, Klébesberg Kunó meghívására, néhány év után, 1934-ben csatlakozott a szegedi rotary klubhoz. A kevés rendelkezezésünkre álló információk szerint, Szent-Györgyi Albert megtalálta helyét a rotary mozgalomban és a szegedi klub életében aktívan részt vett. 1934-ben a rotary klubok országos gyűlésén, Szegeden, a városháza dísztermében tartotta első előadását, rotaristaként, „A paprika vitaminjáról” címmel. A szakmai mondanivalón túl Szent-Györgyi, mint oly sokszor különböző szakmai előadásaiban, kitér a az emberi együttműködés, a nemzetek békés egymás melletti élésének szükségszerűségére, a megértésre, a barátságra. Mindezt, az előadásából vett következő idézettel szemléltethetjük: ”Az én munkám emellett bizonysága annak a rotariánus alaptannak is, hogy még ma is meg van a lehetősége annak, hogy ember az emberrel békében dolgozzék együtt és még az sem elegendő ok egymás meggyilkolására, hogy különböző nyelveket beszélünk.”
1936-ban, Gyopárosfűrdön tartotta a magyarországi Rotary tartomány éves ülését. A konferencián előadást tartott Szent-Györgyi is, a „A természettudomány válsága” címmel. Közvetlen környezetének ill. a szűkebb értelembe vett világ történéseire érzékenyen reagáló tudós, mint egy megjövendölve a bekövetkező világégést a következőket mondta: „…..először kivonnék Európából minden segélyt, mert nincs értelme építeni ott, ahol a nemzetek közötti gyűlölet rövidesen úgy is mindent romba dönt, s másodszor a pénzt el vonnám a tisztán természettudományi kutatástól, s olyan tudományágnak a fejlesztésére fordítanám, amelyek valamiképp az ember lelki életének fejlesztésével függhetnek össze”. Előadásában tovább bontja a problémát és megkérdi.”De hol a megoldás? A megoldás nem a parlamentekben” válaszolja önmagának , …. „Hanem a szívekben van! A Rotary a szívek, a jóindulat klubja,- ezért voltam bátor itt e helyen ezt elmondani.” Számomra ennek az idézetnek két jelentése is van. Nincs adatunk arra, hogyan vált Szent-Györgyi rotaristává. Nem tudjuk miért választotta a rotary klubot az az ember, aki semmilyen pártnak, civil szerveződésnek nem volt tagja. Talán itt a válasz! Számára a béke és az egymás elfogadása, a ami a rotary mozgalom alaptanai, megkerülhetetlen dogma, az emberi kapcsolatokban. A másik, hogy évekkel a II. világháború kirobbanása előttt már felhívta a figyelmet, hogy a barna és a vörös diktatúra egymásnak fog rontani és hosszú évtizedekre megváltoztatja Európa ill. az egész világ helyzetét. A háború tagadása, béke iránti vágya egész élete során végig kísérte. Ennek hangot is adott a vietnami háború idején és gondolatait, aggódását, az önpusztító társadalm kritikáját, az „őrült majom” írásában adta közre. Háború ellenességgel hevítve, még a másik nagy magyar elmét, a „héja” Teller Edét is kritizálta.
A1936/37 rotary év a szegedi klub elnöki székében találta. Elnöksége elötti időszakban többen kiváltak a klubból, az előző elnök is lemondott és a klubélet, az akkori governori beszámoló szerint, ellaposodott. Ilyen előzmények után kellett átvenni a klub irányítását, ami komoly erőfeszítést jelentett számára. Ragyogó kvalitásai itt is megmutatkoztak, mert hamarosan sikerült a klubot a rotary szellemiséggel megtölteni, a klubon belül az emberi kapcsolatokat normalizálni, és ezek szinte azonnal mutatkoztak a klub aktivitásában, tevékenységében.
Az 1937-es esztendő nagy szakmai elismerést hoz számára. 1937 október végén kapja Stockholmból, a Karolinska Intézetből, a hivatalos táviratot ill. levelet, hogy az intézetben működő Nobel bizottság (amely feladata az orvosi Nobel díjban részesülők kiválasztása) számára ítélte meg e magas kitüntetést. November 13.-i dátumozással érkezett Ragnar Sohlan aláírásával az a levél amiben pontosan közlik a december 10.-i Nobel díj átadási ceremonia forgatókönyvét. Ragnar Sohlan, Nobel közvetlen munkatársa volt, a Nobel díj hagyaték kezelője ill. évtizedekig a Nobel bizottság irányítója. A díj odaitélésének óriási visszhangja volt nem csak hazánkban, hanem nemzetközileg is. A hazai és külföldi rotary klubok valamint a Rotary International is reagált az eseményre. A chicago-i központ részéről C.R.Perry, az RI tikára gratulált írásban Szent-Györgyinek, de információs zavar miatt, a kitüntetett tudóst a béke elősegítése miatt laudálta, gondolván, hogy béke Nobel díjat kapott. A tévedésre L.B. Struthers, az RI európai központjának, a Zurich-i iroda titkára hívta fel figyelmet. A Világ elnök, Duperry Úr, november 15.-én táviratban gratulált Szent-Györgyi-nek. A hazai rotary klubok, a szegedi klub szervezésével, 100 fős vacsorát rendeztek Szent-Györgyi tiszteletére, ahol a hazai és a szabadkai klubok képviselőin kívül a város notabilitásai vettek részt. A világelnököt, személyes megbízás alapján, prof Imre József képviselte, aki az RI Board tagja volt. A hazai rotary klubok, az MTA, hazai és külföldi egyetemek, különböző társadalmi és civil szervezetek (pl: Szeged és Szegedvidéki fűszerpaprikatermelők Szövetsége), magánszemélyek, többek között begavári Back Bernát, az RC Szeged alapító elnöke, személyes hangú levélben gratuláltak a kitüntetett tudósnak.
Az 1937 tavaszán a rotary klubok elnökeinek és titkárainak budapesti konferenciájának egyik fő napirendi pontja az ifjuság helyzetével foglalkozott. Szent-Györgyi Albert, mint a téma igazi szakértője, a pécsi rotary klub elnökével, Entz Béla professzorral, az angolszász iskola modell megvalósításának fő szorgalmazója volt, elég nagy feltűnést keltve az akkor még igen erős poroszos hatás alatt álló oktatási rendszer képviselői körében. Ezen gondolatait meg is fogalmazza és mint egy 80 oldalon meg is írta „A béke élet és erkölcstana” címmel. A írásmű közel 60 év után került publikációra, ebből idézem a tudós gondolatait: „Számomra a 18 éves eszményi ifjú: egészséges és erős fiatal, cselekvőképességgel megáldva,…..ítélőképessége józan és méltányos; tisztában van az emberi kapcsolatokkal, és áthatja a gondolat, hogy a társadalom nem szabályokon, hanem kölcsönös tiszteleten épül. ………Ilyen az én eszményképem, s nem érdekel, hogy ismeri-e az összes történelmi dátumot, melyeket néhány hét alatt mindenki elfelejt; hogy tudja-e ragozni a rendhagyó igéket, s ismeri-e az összes matematikai levezetést, melyet soha életében nem fog használni. Az ilyen egyéniség sohasem kívánja a háborút…..”.
Egyetemi működésének idején is sokat foglalkozott a diáksággal, fiatalokkal. Rektorsága idején egy új szellemiségű klubbot hozott létre a diákoknak, az un. diákbár-t (amerikai stílusú berendezésekkel), amelynek kialakításához a város és a szegedi rotary klub alapító elnöke, Back Bernát adott anyagi segítséget. Ugyan csak rektorsága alatt rendezték meg az országos hírű Hamlet előadást amit egyetemista szereplőkkel adtak elő. Az előadás próbáin rendszeresen részt vett Szent-Györgyi a piarista Sík Sándor bölcsész professzor társaságában, ahol közvetlen, baráti kapcsolatba kerültek a darab szereplőivel, ezzel is csak tovább növelve a diákság körében egyre terjedő népszerűségüket. A fiatalokhoz való ragaszkodása, végig kíséri egész életét, ami nem csak a szegedi egyetemi évei alatt nyilvánult meg, úgy tartotta, hogy az egyetem vezetője, a rektor, a „diákok apja”, hanem amerikai tartózkodását is végi kíséri. Woods Hole-i életében nem csak magánéleti történései igazolják a fiatalokkal való teljes azonosulását, hanem azokban az években kifejtett aktivitása is ezt mutatja. Az 1960-as években Woods Hole-ba nyaranta a világ minden tájáról érkeztek fiatalok, békevágyuk kifejezésére. Szent-Györgyi rendszeresen tartott „béke párti” előadásokat, úgy, hogy a regnáló kormányokat is bírálta – igaz sohasem bántóan, de olyan formában, hogy mondandójának mindig óriási sikere volt. Előadásainak, nagy híre volt és a fiatalok egy része már úgy érkezett a városkába, hogy „ha már Woods Hole-ban vagy, menj és hallgasd meg Szent-Györgyit.” Nagyon szerette első házasságából való lányát és annak gyermekeit, akikkel különösen amerikai évei alatt jött össze. Nem véletlenül írta tehát abban az időben verseit „Ima” cimszó alatt a gyermekekről:
„Isten! Mentsd meg gyermekeimet
Mentsd meg értelmüket,
Hogy romlásom ne ronthassa meg Őket,
Mentsd meg életüket,
Hogy a másra fogott fegyver ne Őket érje,……”
Aki Szent-Györgyit csak mint tudóst ismeri, a fenti fohászkodó szavait talán nem is tudná neki tulajdonítani. Amikor a vibráló képzeletű természettudóstól megkérdezték, hogy vallásos-e? azt válaszolta „Nem vallásos, hanem Isten félő ember vagyok”. Nem érdekes? A sokat látott és sokat megélt, liberális gondolkodású, a szó jó értelmében vett kozmopolita tudós lelkéből mély emberi érzések, már már szentimentálisnak vélhető, de józan a „Nagy Kérdésekre” bölcs válaszok bugyognak elő, amelyek mindannyiunkban ott lapulnak valahol csak éppen nem tudunk róla. Ő tudott.
Mint minden nagy elme, ő is elfogadta a megkülönböztető bánásmódot, bizonyos határokig eleget tett a mindenkori hatalom meghívásainak, így tett látogatást a Nobel díj hírének megérkezése után Horthy Miklós kormányzónál, és így tett eleget Rákosi Mátyásnak, amikor a háború utáni első párt kongresszuson elfogadta a meghívott vendég státuszt. Azonban humánumára, ragaszkodására, mélységes emberségére jellemző, hogy a Nobel díj odaítélése hírét követő nap reggelén, nem a hatalomhoz, nem a világi méltóságokhoz, hanem a Dómba, annak is az altemplomába, gróf Klebelsberg Kúnó sírjához ment, hogy hálát mondjon annak az embernek aki őt az akkor megindult szegedi egyetemre hozta. Mindezt ceremónia, előzetes bejelentés nélkül, egyedül tette, hogy senki jelenléte ne zavarja azt a bensőséges kapcsolatot, ami még Klebelsberg életében a miniszter és közte kialakult.
A „Service above self” (szolgálat nindenek felett) rotary mentalitás vezette midennapi munkájában. Erre a segíteni akarására jellemző, hogy a harmincas években az általa vezetett Rockefeller Alapítvány több szegedi, neves elméleti és klinika tudós (Jancsó M., Ivánovics Gy. valamint Rusznyák I. és Purjesz B.) munkájához nyújtott akkora anyagi támogatást, hogy tudományos munkájukat el tudták végezni. Ugyan így tett harminc évvel később az Egyesült Államokban, amikor a rajta keresztül nyújtott kutatási támogatást úgy kívánta másokkal is megosztani, hogy létre hozta a „Falak nélküli laboratórium”-ot. Ebben a formában több mint 14 ország, hatvan kutató intézetében sikerült a közös munkát úgy elindítani, hogy mindenki önállóan dolgozott a megbeszélt témában, majd az eredményeket közösen Woods Hole.ban dolgozták fel.
És végül, kedves barátaim, engedjétek meg, hogy Szent-Györgyi Albert, 1937-.ben, a Hungária Szállóban a tiszteletére adott rotary vacsorán elmondott beszédjéből idézzek: „Rotariánus mindenki, aki elsősorban nem érvénysülni, hanem szolgálni akar, aki mást nem megütni, de megérteni akar, aki meg van győzödve arról, hogy az építés több, mint a rombolás,az együttműködés több, mint a civakodás, akinek akkor is izlik a falat, he nem más szájából vette ki……”. Ez egy hitvallás, ahogy ezt egy magas rangú egyházi méltóság jellemezte, és Szent-Györgyi Albert a Nobel díjas biokémikus ezt nem csak mondta, hanem meg is élte.

Havass Zoltán




Szegediek Rotary Clubja Alapítvány | Adószám: 18478310-1-06 | Bankszámlaszám: CIB Bank Zrt. 10700062-42654908-51100005
Rotary International: www.rotary.org | Rotary Magyarország: www.rotary.org | Készítette: Evista Kft.